1. Vidékieknek a vidékről

„Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt boruljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sir is fölöttem.”

Petőfi Sándor- Alföld (Pest, 1844. július.)

Ma ugyan ezekkel a gondolatokkal él együtt sok az otthonát rövidebb, hosszabb időre, vagy végleg elhagyni kényszerülő ember.  A vidékfejlesztés kapcsán, mind az uniós, mind a magyar vonatkozásokban ugyan azzal a megállapítással találkozhatunk. A népesség központosul, azaz a városokba, fejlettebb régiókba áramlik, melynek oka a vidéki térségekben való nehezebb megélhetés. Egész térségeket fenyeget immár a nagyarányú népesség vesztés, mely a mi közvetlen környezetünkben is erősen tapasztalható. A fiatalság a megélhetés érdekében elvándorol, a falvakat az elöregedés veszélye fenyegeti.  Bár Petőfi gondolatai bennünk is egyaránt élnek, mégis a megélhetés érdekében olyan döntések meghozatalára kényszerülünk, melyek az otthonunk elhagyásával, a vidéki szokások és gondolkodásmód fokozatos háttérbe szorulásával járnak. E probléma valós tényként való elfogadása az első lépés a vidékfejlesztés és annak, egy irányvonalának a turizmusfejlesztésnek a megértéséhez. E tényre építem az értekezés sorozatom.

Terveim szerint a vidék, mint a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalom bemutatásával kezdem meg tevékenységem és fokozatosan lépésről- lépésre haladok a drávaszabolcsi falusi turizmus szorgalmazásáig. A téma kapcsán előkerülnek majd a korábbiakban már hallomásból ismert kifejezések, fejlesztési programok, melyek aligha lettek Drávaszabolcson kellően megmagyarázva, csupán körülírva. Célom, hogy megismerjük és megértsük, mik azok a problémák, amelyek részben az idegenforgalom fejlesztésével orvosolhatóvá válhatnak. Miért igyekszik az európai közösség a vidéki térségek gazdaságának átalakítására. Milyen szerep betöltésére hivatott a vidéki térség, a területfejlesztés érdekében is kialakított régiók gazdaságában. Na és nem utolsó sorban milyen lehetőségeket látok a drávaszabolcsi idegenforgalom fejlesztésére és így a helyi adottságok kiaknázását miként képzelem el. Végső soron Drávaszabolcsért kívánok tenni, de ehhez szükséges, hogy felismerjük a veszélyt és megismerjük a kezelésének egy olyan módját, mely a helyi közösség törekvése és partnersége nélkül aligha képzelhető el. Értekezéseim terjedelmét rövidre kívánom szabni, azok stílusa nem lesz kimondottan tudományos, sem üzleti hangvételű. Elképzelésem szerint a szükséges fogalmak és programok bemutatása, a főbb gondolatok felvázolása fog megtörténni. Nem is szaporítanám tovább feleslegesen a szót, inkább terelődjön figyelmünk a vidékre!

Fotó: Kovács Ferenc

A vidéki térség, maga a vidék kapcsán elsőként említendő meg, hogy az ország területének megközelítőleg 90%- a e kategóriába sorolandó.  Az össznépesség 47%- a él vidéki, vidékies településen. Ez utóbbit azért említettem meg, mert a nem vidékinek számító települések lakott külterületei ugyancsak e térségkategóriába tartoznak. Ha csak azt megfigyeljük, hogy Magyarország területének 88%- a vidéki térségként kezelendő és emellett a vidéki népesség száma nem éri el az össznépesség felét, már alapul szolgálhat az állításnak, miszerint a magyar népesség a fejlettebb térségekben és a nagyvárosokban keresi a boldogulását.

Maga a vidék fogalmának lehatárolása nem is olyan egyszerű dolog. Többféle jelentést hordozhat a kifejezés, melyek a Főváros- vidék, város- falu, és többek között sűrűn lakott- ritkásan lakott területek összehasonlításával él. Én az adott terület népsűrűségét és/ vagy egy adott település népességszámát veszem alapul. Így a vidéki térségre jellemző, hogy az 1 km²- re eső népsűrűsége nem haladja meg a 120 főt , vagy egy adott településének a lakónépessége kevesebb, mint 10 000 fő. A magyar települések sorában e szempontok alapján maximum a kisvárosok ide tartozásáról beszélhetünk.

Fotó: Kovács Ferenc

Amit tapasztalhatunk, amit a szüleim generációja saját bőrén tapasztalt meg és a vidéktől nem határolható el, az a mezőgazdaság hanyatlása. mely egyenesen a vidék gazdaságának hanyatlását jelentette. Ennek okaiba itt most nem mennék bele, mert a téma külön értekezés sorozatot kívánna. Hogy miért említem meg e tényt?  Ez a későbbiekben megismerhető vidékfejlesztés egyik fontos prioritásával hozható összefüggésbe. Drávaszabolcs és a környező települések is egyaránt ismerik e folyamatot és egyaránt megszenvedték a változást. Azonban most nem a mezőgazdaság a kutatott téma. Inkább folytassuk utunk tovább. 

Fotó: Kovács Ferenc

Vidéken fokozatosan növekedett és növekszik a munkanélküliség, mely nem csupán a munkaerő piacon hátrányosabb helyzetű női népességet, de a férfiakat is egyaránt érintette és érinti. Csak egy kis összehasonlítás gyanánt a Központi Statisztikai Hivatal adatgyűjteménye alapján az 1990 évi népszámlálás során a településünk össznépessége 696 fő volt, ebből a foglalkoztatott 330 fő, a munkanélküli 10 fő volt. 2001- ben az össznépesség 744 fő volt ebből a foglalkoztatott 249 fő, a munkanélküli 35 fő volt. A 2011- es népszámlálás adatai szerint pedig az össznépesség 688 fő, a foglalkoztatott 249 fő, a munkanélküli 39 fő volt.( A Népszámlálások adatainak pontosságával és az adatok fontosságával egy későbbi értekezésemben fogok foglalkozni.) A fenti adatok összefüggéseikben azt mutatják, hogy a rendszerváltozást követő megközelítőleg egy évtizedben a falu népessége növekedett. de a helyi munkaalkalmak és a térségi munkalehetőségek nem gyarapodtak. Majd a következő évtizedben a népesség száma csökkent, a munkanélküliség viszont mérsékelten növekedett. Vagyis az elvándorlások és a halálozások által a helyi lakosok száma csökkent. Ez is közrejátszhatott abban, hogy a munkanélküliek száma egy bizonyos értéken állandósult.  A vidéki térségekre jellemző, hogy csökken a születések száma, megnövekedik az elvándorlás. Ez egyenesen a népesség elöregedéséhez vezet. Ha Drávaszabolcs kapcsán nem is beszélhetünk a népesség ugrásszerű csökkenéséről és a munkanélküliség erőteljes növekedéséről, mégsem megnyugtató a tudat, hogy a vándorlásra való hajlam az én generációm képviselőinek nagy hányadát jellemzi. Lassan, de fokozatosan haladunk a falu elöregedése felé.  A vidékfejlesztés legfontosabb célkitűzése, hogy helyben megtartsa a népességet, azáltal, hogy számukra kedvezőbb feltételeket teremt. Vonzó életteret és munkalehetőséget, melyek hiányában a vidék bizonyosan el fog néptelenedni, elveszítjük a modern magyar társadalom bölcsőjét. Ez persze nem a kopár pusztaságot és a tanyarendszer visszaköszöntét jelenti, de első körben a népesség számának jelentős csökkenését, majd a megmaradó népesség fokozatos lecserélődését és az ezzel járó vidéki, helyi szokások, hagyományok és csak az egyes közösségekre jellemző tulajdonságok feledésbe merülését. Elfelejtjük kik is vagyunk és honnan jöttünk. Ha ez megtörténik, akkor olyan értékekkel leszünk szegényebbek, melyek erős népességmegkötő erőként egykoron a túlélésünk segítették elő.