6. Közösség a közös térben

Egyetlen közösség sem nélkülözheti a közösségi életet. Legyen szó akár munkáról, vagy kikapcsolódásról, a tér mely e közösséget befogadni képes sokban befolyásolja annak életét. Egy rövid példával élnék, mely megmutatja mit is értek a munka alatt, mint közösségi élet. Amikor felállítjuk az Ifjúsági parkban a falu májusfáját, az már közösségi munkának minősülő összejövetel. Nem is a munkán a hangsúly, hanem inkább azon, hogy egy közös cél érdekében összegyűlik a közösség. Persze a cél elérésében való szerepvállalás, jelen esetben fizikai munkaként jelenik meg. Hogy folytassam a gondolatmenetet fogalmazzuk meg mit is takar a közösségi tér és én azt miként vetítem le egy olyan falura, mint Drávaszabolcs. 

A közösségi teret urbánus ( városias ) jelenségként értelmezzük, mely röviden befogadó tér, közösségi munkára és együttműködésre alkalmas kulturális találkozóhely. Feladata a modern városi élet különböző szükségleteinek kielégítése, valamilyen alulról jövő kezdeményezés keretében. Főként a különböző művészetekhez köthető közösségi helyek és kiállító terek, melyek egyben szórakozó helyek is. Közös jellemzőjük a civil kezdeményezés és a közös munka. Ilyen közösségi tér a pécsi Csinos presszó is, mely  otthonául szolgál a minden második szombaton megrendezésre kerülő ASZPIK- nak. ( Alkotói Szombati Piac a Kertben ) Aki odatéved, egy olyan piacon fogja magát találni, mely vibrál a kreativitástól és az egyediségtől. Saját kézzel gyártott termékek, étel különlegességek értékesítőhelye és a modern kor hulladék újrahasznosításának színtere a pécsi Csinos.

Fotó: Kajus Arnold

De szolgáljon falu közeli példaként a kémesi malom, mint a Fonk szervezésében és lebonyolításával történő különféle mesterségek tanodája, és kulturális színtér. Mint a vidéki ( rurális ) közösségi tér jelenik meg, melynek legfőbb "feladata, hogy változatos információs és közösségi szolgáltatásokat nyújtson az alacsony lélekszámú településeken élőknek."

Üres erszénnyel állva a fejlesztésekhez tágabb értelemben közösségi térként kezelem mind azon területeket és épületeket, melyek valamely közös, kulturális- társadalmi tevékenység befogadására alkalmasak. Így kezelem a drávaszabolcsi Ifjúsági parkot, a művelődési házat, tornatermet, a faluházát, valamint a nyugdíjas klubbot, sportpályát, de még a Dráva- partot is. A fogalom helyi igényekre való átszabásával kialakul azon helyek köre, melyek a közösségi élet színterei, vagy azokká válhatnának. Egy valami hibádzik csupán! Vajon mik is a helyi igények?

A városokban létrejött közösségi terek érthetően civil, alulról jövő kezdeményezések eredményei. Több 10, vagy 100 000-es lélekszámú településnél az egyes csoportokban kialakul a saját kultúra, érdeklődés gyakorlására való igény. Hisz annyi különféle ember fordul meg csak Pécsen is és kultúrájukban annyi különbséget hordoznak, keresik a hozzájuk hasonlóakat. Ezzel ellentétben, egy kis faluban, mint Drávaszabolcson is, kultúrájában majdhogy nem egynemű népesség él. Így a saját kultúra mindenhol jelen van, tudatos gyakorlásának igénye pontosan ez okból ritkán alakul ki. Amit tapasztalni lehet, a jelenben történő elvándorlásokkal és a falvak elöregedésével, hogy a fiatal generáció a közösségük vonásait tudatosan egyre kevésbé hordozza. Míg a városokban felértékelődik a saját kultúra gyakorlása, kultúrkörök épülnek, addig a falvakban szépen lassan homályba vész az átörökített tudás és ismeretanyag jelentősége. E folyamat ellen való cselekedetként veszem számításba a rurális ( vidéki ) közösségi terek kialakítását.

Azt gondolom, hogy az alulról jövő kezdeményezésekkel a későbbiekben eleget fogok még foglalkozni, többek közt a LEADER program fejtegetésekor is, ezért most csak érinteném azt, e jelen téma okán. Amíg a városi népesség hiányát érzi a saját kultúrának, addig a falvak lakosságának a közös kultúra, az egységesítő erő, átjárja életét. Pontosan ezért érthető is, hogy nincs akkora igény annak tudatos gyakorlására. Így fokozatosan, ahogy az idősek eltávoznak a jellegzetes helyi ismeret- tudásanyag, szokás világ egyre fogyatkozik. Ezzel veszítünk az összetartozásunkból, egyre távolabb kerülünk egymástól. Azt gondolom, hogy míg egy városban alulról, egyének, kisebb csoportok szintjéről érkezik a közösségi térre irányuló kezdeményezés, addig vidéken felülről, vezetői, vagy valamilyen vezetői szerepet felvállaló szintről kell hogy érkezzen. Arról a szintről, mely közös jelenünket igazgatja, mely dönt, vagy útmutatásával irányadójává lesz jövőnknek. A képviselő testületről és a helyi, térségi szervezetek együttműködéséről beszélek, a helyi hatalom gyakorlóiról és a társadalomért tenni akaró tudás és kapcsolathálóról. Amennyiben a vidék olyan problémával küzd, mint a fiatalok nagy arányú elvándorlása, abban az esetben itt Drávaszabolcson is be kell látni, hogy a jövő ez által veszélyeztetve van. Kinek kell belátni, hogy szükség van a közösség egyben tartására?  Kik fogják a falu népességszámát megtartani, vagy gyarapítani, ha a fiatalok elmennek? Kik fogják a helyi kultúrát megőrizni, ha a helyiek elvándorlásával, elhalálozásával, csak a betelepülők állják útját a népesség fogyásának? Kik fognak a mostani középkorú lakosságról idős korára gondoskodni, ha a gyermekeik nem lesznek itt? Mit lehetne tenni, hogy a fiatalok a lehetőségeik latolgatásakor a faluban való letelepedéstől se zárkózzanak el? Mit tehet a fiatalokért a helyi hatalom?

Fotó: Kajus Arnold

Mi szolgálná jobban a közösség jövőjét, mint egy ifjúsági klub, mely már ifjú korban erősítheti az összetartozást és így a felnőtt kor fontos döntésénél a letelepedésnél is elősegítheti a faluban maradás lehetőségének felmerülését?

5. Mi tartja össze a vidéket?

Megint csak készültem központi kérdéssel.  Mit is jelenthet a kulturális örökség?

„A kulturális örökség egy nemzet múltjából megőrzött és következő generációinak átadandó szellemi hagyományok összessége. Ennek a múltból fennmaradt örökségnek számos összetevője egyedi és megismételhetetlen, ezért a kulturális kormányzat kiemelt feladata ezek megőrzése.”

Forrás: Emberi Erőforrások Minisztériumának Kultúráért Felelős Államtitkárságának oldala

Azonban, hogy magát a témát, mely a vidékfejlesztés kulturális- társadalmi funkciója pontosan értsük, előbb ismerkedjünk meg a társadalom és a kultúra fogalmának jelentésével.

Maga a társadalom fogalma az idegen szavak gyűjteményben, mint „az embereknek a termelőtevékenység folyamatában, történelmileg kialakult tartós közössége jelenik meg”. A kultúra, mint fogalom pedig tágabb értelemben egy adott térben és időben meghatározott társadalom tudás és ismeretanyagának (hétköznapi, tudományos, művészeti, stb.) összessége, mely biztosítja a csoport és egyén fennmaradásának lehetőségét.

Azaz mi is az a kulturális örökség? Az egyes társadalmak generációról- generációra szálló szellemi hagyománya,  ismeret és tudásanyaga.

Ennél a pontnál újabb fogalom megismertetését látom szükségesnek, mely nem más, mint az identitástudat, amely  önazonosság, azonosság, az összetartozás tudata az adott területen élők közt.  E fogalom, annak jelentése a kisebbségek és a kulturális sajátosságaik, örökségként való fennmaradásának egyik kulcsa. Azonban, ha az identitás kapcsán a kisebbség- többség kérdéskörétől elvonatkoztatunk, abban az esetben látni fogjuk, hogy mekkora szerepe van annak egy adott nemzeten belül is. Mekkora szerep jut az összetartozás tudatának a vidéki élet terén is.

Ahogy azt a „vidékieknek a vidékről” című értekezésem során már megemlítettem, a csak egy adott területen élőkre jellemző kulturális sajátosságok, mint pl.: a hagyományok, népességmegkötő erőként a túlélésünk segítették elő. Itt azonban kicsit bővebben is kifejteném e véleményem. Mint ahogy azt a mindennapi életből is sokan tudják a családalapítás egyik legalapvetőbb társadalmi indíttatása az „együtt könnyebben boldogulunk” felfogás. E felfogás a nagyobb társadalmi egységben is hasonlóan él. Az „együtt könnyebb” önmagában sajnos nem jelenti, hogy emberek csoportokba szerveződnek. Amíg az ember nem látja a saját érdekérvényesítésének nagyobb esélyét, addig mindig egyedül, vagy kisebb csoportban, mint a család próbál boldogulni. Azonban, ha a létfenntartásáról van szó és ugyan ez a gond nehezedik mások vállára is, akkor szívesen lesz nagyobb embercsoport tagjává.  A csoportot viszont egyben is kell tartani, ehhez nyújt segítséget pl. : a hagyományok őrzése. Azon szokások megőrzése, melyek valamikor a történelem során egy adott területen élők közt kialakultak és elterjedtek, máig fennmaradtak. Szerepük mára csökkenni látszik, így az összetartozás érzése is halványodni tűnik. 

A kultúrák, azok elemei kapcsán szintén beszélhetünk a sokféleségről. Mivel nem vagyok a téma szakértője, így csupán egy elemet és annak legszembeötlőbb eltérését említeném.  A nyelv és annak nyelvjárásai pl. : kenyér- könyér (míg előbbi a dél- dunántúli, addig utóbbi a dél- alföldi nyelvjárást példázza). Az Ormánság, mint néprajzi sajátosságai alapján lehatárolt területi egység, számunkra közeli példával szolgál a sajátos kultúra létezésére és fennmaradására. Ahol felismerték kulturális sajátosságaik elvesztésének veszélyét és napjainkban a Fenntartható Ormánság Nonprofit Kft. e sajátosságok megőrzésén is fáradozik.  Véleményem szerint elhivatottságával, az Ormánság egységének megőrzésében kiemelkedő szerep betöltésére hivatott.

A vidékfejlesztésre fókuszálva azt kell tapasztalnunk, hogy a fejlesztés kulturális- társadalmi funkciója az eddig említett gazdasági és ökológiai funkciókkal egyenértékű prioritás. A vidék  sajátos problémái a térségkategória összehangolt fejlesztését kívánják. Miért is?

A kevés munkaalkalom, a nehéz megélhetés a népesség fogyását eredményezi. A vidék néptelenedik. A természeti táj szépsége, annak megőrzése tudatos intézkedéseket kíván, mely fontos szerepet tölthet be a vidéki idegenforgalom fellendítésében. Az idegenforgalom fejlesztése a vidék, mint rekreációs tevékenységre is hivatott terület erősítését idézheti elő. Így a vidéki elsősorban kisvállalkozói, kistermelői kedv megnövekedhet, munkahelyek teremtődhetnek. A kulturális- társadalmi funkció a vidéki népesség helyben maradását segíti, a vidéki kultúrák fennmaradásának erősítésével. Lényegében az összetartozás tudatának erősítésére hivatott, mely a népességet arra sarkallja, hogy ne hagyja el az otthonát. Így mondhatni minden, mindennel összefüggésben áll. Azaz „a vidékfejlesztés legfőbb célkitűzése a népesség helyben való megkötése azáltal, hogy számára munkaalkalmat és kedvezőbb életfeltételeket teremt”. 

Hogy ne felejtsük el, kik is vagyunk, ne kelljen azon gondolkodnunk, hogy honnan is jöttünk!

Mivel a rövid terjedelmet már meghaladtam, így a  kultúra és társadalom téma tartalmából külön értekezésben foglalkozok a közösségi térrel. Azokkal a szigorúbb értelemben vett kulturális találkozóhelyekkel, melyek az adott közösséget befogadják és közös munkájának, kikapcsolódásának helyét biztosítják. Én a közösségi tér fogalmát egy kicsit sajátosan értelmezem és a kulturális találkozóhelyek helyett a helyi lakosság közös művelődésére és kikapcsolódására alkalmas helyeket is szemügyre veszem. Olyan szabadterekről és épületekről ejtek szót, melyek a helyi közösségi élet színterei, vagy jövőbeni színterei lehetnek. " Közösség a közös térben"