Gondoljuk csak át!
A címadás egy kicsit
gúnyosra sikerült, mert valójában kevés kivételes kitérővel idegenforgalmi
eseménytelen horizontról fogok az elkövetkezendőkben beszélni. Kezdjük rögtön a 2010. évnél, mely a
beszámolóm kezdő időpontja. Akkoriban én is az Önkormányzat alkalmazottjaként
fűnyírással „kerestem a kenyerem”. Lenne ide illő megjegyzésem, azonban nem
kapcsolódik szorosan a témához. Akkoriban e munkát lehetőségként fogtam fel és
még most is úgy gondolom a munka sosem szégyen, legyen az bármilyen jellegű is.
A gondolatmenet megkezdésében az első a településfejlesztésben is megjelenő
kifejezés, mint településarculat. A település arculata leegyszerűsítve az a kép,
ami a faluról a lakosok és látogatók számára is egyértelműen szembeötlő. Ebben
az időben a település arculatának javításáról elméletben volt csupán szó,
melyet még az előző polgármesterhez köthetünk. Azaz tervek vannak, csak idézem:
„Nincs megfelelő pályázat rá.” Ilyen körülmények közt az arculat megőrzésére
helyezendő a hangsúly, ami minálunk a rendszeres fűnyírásban merült ki.
Ez lényeges
megállapítás, mert akkoriban a fűnyírás szerepe a Dráva- part hasznosításában
kiemelkedő volt. Hasznosítás, mely nemes egyszerűséggel látogatásra alkalmassá
tétel! Az első gondolatom a sorból ezek szerint magához a Drávához és a vízi-
turizmushoz köthető. Történt egyszer,
hogy másod magammal azt a feladatot kaptam, hogy nyírjam le a füvet a parton
található pihenőben. A nyári hónapokban számolni lehetett a kajakosok
látogatásával, mivel a hajókikötő, mint utólag megtudtam, a rövidebb útvonaluk
utolsó pihenőjeként volt megjelölve. Ez okból a lent található egészségügyi
helyiség is megnyitásra került. A kihelyezett telefonszám, mely már történet ugye mindenkinek ismerős? Csak tárcsázni kell és hívni, ha esetleg valaki valaminek okán az illemhelyet igénybe kívánná venni. Miben különbözik ez a jól megszokott magyar nyilvános WC-től? Itt a 100 Ft nem az illemhely üzemeltetőjének a zsebében köt ki. A lényeg, hogy ez már egyfajta idegenforgalmi szemlélet. Adott egy szolgáltatás, amelyet egy
adott célcsoport kiszolgálására tettek elérhetővé. Tűzrakásra, étkezésre és
megpihenésre, na meg tisztálkodásra alkalmat teremtő szolgáltatás.
Fotó: Kovács Ferenc
Sorolnám az általam kérdéses
elemeket!
Kezdem az illemhely
látogathatóságával. Az én mobiltelefonom szívesen vált át a horvát hálózatra és
amennyiben a hálózatkeresés automata, úgy észre sem veszem és már HR hálózaton
horvát tarifával telefonálok. Pont ebből következik, hogy ha a magyar hálózat
elérhetősége gyenge és nem automata a hálózatkeresés, elképzelhető e, hogy
nincs térerő? Folytatnám azzal, hogy ha sürgős lenne az illemhely látogatása,
mekkora az a legrövidebb idő, amíg a faluból lejut az illetékes a partra és
megnyitja a WC-t? Ez nem hogy nem kiváló eleme a szolgáltatásnak, de még
megfelelőnek is nehezen mondható.
Rég óta létezik az érmés ajtónyitás megoldása, lehet is vele találkozni
még ma is. A működése roppant egyszerű. Be kell helyezni a megfelelő érmét és elfordítani a zárat. Bár bízni kell az igénybe vevő személy tisztességében, hogy legalább az ajtót becsukja maga után. A komolyabb változat egy elektronikus zárral van ellátva, ami visszazár magától a belépést és távozást követően. Egy kis elektronikai ismerettel, akár akkumulátorról is üzemeltethető. Ugye vannak alternatívák az elektromos áram pótlására is. Győrben volt hozzá legutóbb szerencsém, ha jól emlékszem.
Következő megjegyzésem
már magára a pihenő jellegére terjed ki! Mi is az alapvető különbség a pihenő
és a sátorozó hely közt, ami már vendéglátás, mert vendégéjszakát számlál? A meleg vízzel ellátott egészségügyi helyiség.
Amennyiben létezne rá mód, pedig már mindannyian tudjuk sajnos, hogy lehetetlen
a meleg vízzel való ellátás, akkor már üzleti tevékenységre, sátorhely kiadásra
is alkalmas volna a part. A DDNP illetékes igazgatójával folytatott levelezésem
arra is kiterjedt, hogy a Nemzeti Park Főigazgatósága nem hogy ellenezné, de
támogatná a sátorozók jelenlétét.
Most pár szó arról,
hogy mi is a teendő egy sátorozó hely megfelelő üzemeltetésével!
Először is kijelölni az
engedélyezett, használható területet, megjelölni annak a határait. Biztosítani
a meleg vizet a vizes blokkban és gondoskodni a hulladék megfelelő
elhelyezésének lehetőségéről, elszállításáról. Esetleg újabb üzleti helyek
kiadási lehetőségének megteremtése. Ha forgalmas a part, lehetőség van lent
meleg étel megvásárlására, elképzelhető, hogy többek közt a beszedett helyi
adóból származó jövedelem is kicsivel nagyobb összeget számlál.
Akkoriban volt
valamilyen törekvés a turista igényeinek, legalább azok egy részének a
kielégítésére. Nélkülözte ugyan a professzionalistásra való törekvést, mely egy
sátorozónál azt gondolom az általam felsoroltakban ki is meríthető, de volt
törekvés. Akkoriban nem volt még olyan vezetői vélemény, miszerint a Nemzeti Park nem támogatja a vízi turizmus gondolatát, mert a kajakosok megzavarják a
vízi, vízhez köthető fajok életritmusát. A biológiai sokféleség alapvetően megszenvedné
az idegenforgalmat. Üzenetem is lenne ehhez a gondolathoz! Ökotudatosság! A Vidékfejlesztésből már ismert gondolattal ajánlanám a következő fotót!
Mutassuk meg másoknak is azt, amink van!
Fotó: Kovács Ferenc
2010-ben
tapasztalható volt még egy szolgáltatás magánvállalkozói tevékenységként.
Voltak, akik szívesen foglalkoztak volna a vízre vágyók igényeivel. Volt, aki
saját motorcsónakkal várta a kirándulni, hajókázni vágyókat. Ez a fajta
szolgáltatás már nem fér bele ugyan a kimondott öko kategóriába, de vajon a
horgászok a motoros csónakokkal mekkora mértékben károsítják meg a környezetet,
vagy a volt átkelőn áthaladó gépjárművek káros anyag kibocsájtása mekkora
részét képezi a lokális légszennyezéssel és hangártalommal az élőhelyek
megzavarásának?
Felmerül így a kérdés,
hogy kinek és miért nem áll érdekében a vízi turizmust szorgalmazni, támogatni?
