9. A film forog tovább

Információ hiányában kényszerülök megszakítani a megkezdett a horvát- magyar barátság témát, az online és amúgy alapvetően a média szerepét mint a helyi társadalmi- kulturális és gazdasági életben, mint pedig  úgy általában. A saját alapítású sajtótermék ügyét, melyről nem rég senki sem tudott szinte semmit sem. A téma hála Istennek elévülni aligha fog, amíg Drávaszabolcs a határtérségtől földrajzi szempontból el nem távolodik. Na meg vannak ugye az írásos dokumentumok, melyek megőrződnek. Ez alapvetően egy jó hír, mert mindig lesz rá lehetőség, hogy visszakanyarodjunk a múlthoz és esetleg megpróbáljuk a jelenben figyelmünket és barátságunkat szomszédainkra irányítani! Jó pár hónapos kihagyás után folytatnám a turizmusfejlesztés szorgalmazását, mely a jövő szolgálatába kívánkozik. Emellett pedig jó pár kérdésem a Horvát Magyar Európai Panorámához való helyi vezetői hozzá állásról más formában, más téma kapcsán elő fog kerülni.

Alapvetően az eddigi értekezéseimet figyelemmel kísérők kaptak egy olyan képet, esetleg egy olyan szemléletmódot, aminek ismeretében logikusnak fog tűnni a folytatás. Beszéltem Az idegenfogalomról úgy általánosan, a vidékfejlesztésről és annak prioritásairól, melyek megalapozzák azt az utat, amin a mi szekerünk is roboghat majd egyszer! Szó esett így már a kultúráról, társadalomról és a gazdaságról is, hogy miért átfogó fejlesztés a vidék fejlesztés. Hangsúlyosan emlegettem a vidék legnagyobb problémáját, annak összefüggéseit a jövőre vonatkozóan, mely nem csak térségünkben, hanem egyenesen nálunk is egyre erőteljesebben mutatkozik meg.  Próbát tettem helyi szükségletek és példák rövid megjelenítésére is egy- egy irományban, mert felismerhető problémákkal rendelkezünk és kezelésük elengedhetetlennek tartom a település fejlődésének érdekében.  Sok- sok észrevétellel és sok elképzeléssel rendelkezem és azokat mind a köz tudatára hoznám, ha úgy jobban tetszik, a rendelkezésére kívánom bocsájtani. Pár értekezést követően már ténylegesen róluk fogok csak beszélni. Amit ígérhetek, hogy 5 évvel ezelőttről kiindulva napjainkig a helyi idegenforgalom témában minden általam tapasztaltat, azok összefüggésekben gazdag képét fogom előtárni. Adottságok és értékelésük, bizonyos esetben leértékelésük is megjelenik. Lehetőségek, melyek kihasználatlanok, mert jelentéktelennek ítéltettek. Megmutatnám én hogy látom azokat és egyéb más lehetőségeket, miként kellene szerintem a falu fejlődését elősegíteni. A legfontosabbnak azt tartom, hogy megosztom, miként, mi alapján és mi módon képzelek el egy élhetőbb jövőt. Véleményem és meglátásaim egy személyesen megélt példára alapozom, amiből kiindulva én a helyi idegenforgalom mostani állapotát maximálisan elítélem! 

Értékes ismeretanyaggal kívánom a következő irományom ellátni, melyben a LEADER lesz a főszereplő és mellékszereplőként megjelenik majd az IPA is. A rendező nevét elárulhatom: Dél Baranya Határmenti Települések Egyesülete. Mert Drávaszabolcs is a forgatás egyik helyszíne lehetett volna. Első találkozásom ez a helyi vezetői trenddel és talán legnagyobb csalódásom is eddigi életemben, mert hajlandó lettem volna bármivel támogatni az ügyet, még erőmön felül is.

 Elmesélem a saját történetem!

8. A horvát- magyar barátságért!

Előrebocsájtott téma bejelentőmhöz hűen egy online magazin bemutatásával szeretnék a helyi idegenforgalom rögös útján tovább haladni. Első körben szeretném megismertetni magát a Horvát- Magyar Európai Panorámát ( a továbbiakban HMEP ), annak alapításával és működésével kapcsolatos tudnivalókat. Majd ezt követően terelném a szót a drávaszabolcsi önkormányzat e lap üzemeltetésében betöltött szerepére. A gondolatmenet során reményeim szerint megismerkedünk magával a testületi határozattal, mely a lap létezését településünkhöz köti. Emellett remélhetőleg informálódhatunk a magazin támogatásának anyagi oldaláról is, az alapításától számított ráfordítások összesítőjének megismerésével. Ekkorra már kialakul egy kép, így a harmadik kapcsolódó irományom csupán kérdések felsorolása lesz. Kérdéseké, melyek közelebb vihetnek a drávaszabolcsi vezetői gondolkodásmód megértéséhez, a helyi idegenforgalom fejlesztésnek ítélt alacsony prioritás okához.

Kezdjük mindjárt az impresszumból kiolvasható lényeges információval miszerint a magazint a Drávaszabolcs Község Önkormányzatának 146/2011. (XI.11.) sz. képviselő- testületi határozatával alapították meg, 2011 decemberében. Majd 2012 évben a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság nyilvántartásába került, mint online sajtótermék. Ebből következik, hogy egy bejegyzett magazin alapítójaként e lapot mi is a magunkénak tudhatjuk. Nos a vonatkozó határozat sajnálatos módon még nem került fel a drávaszabolcsi honlap megfelelő felületére, így egyenlőre kértem a jegyzőt, hogy azt számomra elektronikus úton biztosítsa. Emellett az említett költség összesítő megismerését is magába foglalja az igénylésem. Amíg várakozunk a határozatra, ismerjük meg a magazint!

A HMEP alapítóit és munkatársait tekintve elsőként illik megemlíteni Inkei- Farkas Márton alapító tulajdonost, ki 2010. május 1. óta tölti be Szigetvár jegyzőjének munkakörét. Az Úr igazgatásszervezői és jogi szakokleveles politológus diplomái mellett 6 szakmai díjjal is büszkélkedhet. Életpályája esemény és tapasztalat dúsnak mutatkozik. A további résztvevők ismertetése a rájuk irányuló információ hiányában felsorolás jelleggel lehetséges:

Palásti Emőke az Alphatau d. o. o. igazgatója, Dr. Bárkányi Beáta Drávaszabolcs akkori körjegyzője, Jakumetovic Rozalija a Vukovári Magyar Kisebbségi Önkormányzat elnöke, Baráth Attiláné alapító- Drávaszabolcs polgármestere, gda. Ljiljana Pancirov Horvátország Pécsi Főkonzulja, Ekaterina Nádudvari-Wágner  Vinkovci Város magyar kisebbségi képviselője, Marija Vidovics festőművész- Vinkovci, Kovács Margit, a Vukovári Magyarok Egyesületének tagja

E felületen olvasható az a lényeges információ, mely Drávaszabolcs érdekét e lap alapításához köthetővé teszi. Nagy vonalakban Drávaszabolcs, mint határ menti település és közúti kapocs a két állam közt, fontos résztvevő lehet a két ország kapcsolatának szorosra fűzésében. Mindannyiunk érdekében elősegítheti a közös idegenforgalmi fejlesztések sikeres lebonyolítását, a meglévő uniós források felhasználásával erősítheti a meglévő kapcsolatokat, újakat hozhat létre. Ez a fajta regionális szellemiség számomra nagyon szimpatikus, mely kitartó kapcsolatápolással és új kapcsolatok felvételével a térségi folyamatokat interregionális irányba mozdítja el. Azaz a horvát csatlakozással megszűnt határ lehetőségeket teremtett, melyek megragadásával létrejöhet egy nemzeti hovatartozásra fittyet hányó turisztikai hálózat. ( Ebben az értelemben már nem csupán interregionális, de internacionális folyamatokról is beszélhetünk. ) Melynek az összeköttetést megcélzó infrastrukturális szükségletét a leendő horvát- magyar közös Zöldút a közösen nyert pályázat összegéből meg is fogja valósítani. A hagyományos kerékpárutat azért nem említem most, mert az csupán egy útvonal lesz, de a kis- települések idegenforgalmát nem fogja hálózatba kötni. Nos maga a HMEP mint interregionális sajtótermék remek elképzelés mind a horvát- magyar barátság erősbítésére, mind a határon túl élő magyarokkal való kapcsolattartásra is. Ezen túl remek alkalom, kiváló eszköz a határtérségben élők,valamint a határ menti települések gazdasági kapcsolatépítésére. A magazin jobb oldali menüsávjában meg is jelenik a partnerkeresés, mind a két fél számára.

Ha megfigyeljük a menü tartalmát, két fő kategórián akadhat meg a szemünk. Az " Országok között" fül alatt találni meg főként a horvát- magyar kapcsolatra irányuló cikkeket, melyek  kitárják előttünk a magyar- horvát közös " kert " kapuját, ahol a társadalom, kultúra és közös gazdaság gyümölcsei teremnek. Azonban egy valamin akaratlanul is elgondolkodom. A cikkek mind el vannak látva forrás megjelöléssel és azok tartalma a megadott forrás oldalon szó szerint meg is található. Bár e források mind közérdekű, vagy szabad források, mégis egy szabványos blog és nem pedig bejegyzett sajtótermék hatását keltik. Néhány a kultúrához kapcsolódó cikk a horvátországi Új Magyar Képes Újság és a HMEP közt kötött megállapodás eredményeként került fel erre a felületre. Így a horvátországi magyar közösség magazinja bőven szolgáltat társadalmi- kulturális olvasnivalót, mint rendezvények leírása, vagy általuk lefolytatott interjúk anyagának átadása. A mi magazinunk ezen kifejezetten sajtótermék funkciója nagy valószínűséggel nem fogja e lapot a horvát- magyar kapcsolatot leíró vezető magazinná tenni.

A másik a figyelmet akaratlanul is magára irányító fül a " Szolgáltatásaink " erőteljes gondolkodásra sarkall. E menü pontban található "Publikációk" alatt szintén kölcsönzött cikkekkel találkozunk, illetve a Főszerkesztő Úr által szerkesztett cikkel is, mely az utolsó oldal legalján, vagyis elsőként jelent meg. A "Turizmus " fül hasonlóan bőséges olvasnivalót szolgáltat, helyenként források megjelölése nélkül. Azonban nincs kimondottan tudományos, vagy szakmai jelentősége, így blogfelület mivoltja nem zavaró. A további fülek, mint "Programszervezés", " Oktatás, Kultúra, Kommunikáció", " Hírlevelek" és "Pályázatírás, tanácsadás" pedig kitöltetlen, vagy rendkívül hiányos felületek. Ami kifejezetten érdekes, az a pályázatírás és a tanácsadás. Vajon e két szolgáltatás miként kapcsolódhat egy újság tevékenységéhez? Amennyiben azt takarja, hogy a magyar és horvát önkormányzatoknak segítene kiigazodni az uniós támogatási rendszerben, főként a közös kulturális- társadalmi, vagy idegenforgalmi pályázatok sikeres elkészítése okán, abban az esetben kézenfekvő tevékenysége lehet a Főszerkesztőnek. Persze ha a téma fül az ezzel kapcsolatos publikációk megjelenítésére szolgál. Egyenlőre e szolgáltatások számomra homályosak és indíttatásuk a kevés információ miatt nem tudom megállapítani.

Sokáig nem húznám a terjedelmet, mert minden számomra lényeges információt, az általam megfigyelteket megosztottam már, csupán egy valamit szeretnék még hozzáfűzni, amivel felvezetném a következő irományom!

Legjobb tudomásom szerint a drávaszabolcsi önkormányzat képviselő- testülete még egy rövid levél formájában sem köszöntötte az újonnan csatlakozott Horvátország velünk mondhatni szomszédos településének Donji Miholjac- nak városi önkormányzatát. A fentebb írt alapítói indíttatás és e tény ellentmondásával kezdem meg a következő cikkem, mely a drávaszabolcsi önkormányzat lapalapítói tevékenységét kívánja módszeresen kielemezni.

7. "Vidék határok nélkül"

A vidékfejlesztésben eljutottunk arra a pontra, ahol már kibontakozott a téma. Hamarosan elérkezünk magához Drávaszabolcshoz és a faluban rejlő idegenforgalmi lehetőségekhez. Legalábbis ahhoz a nézőponthoz, melyet magaménak tudhatok. Előtte azonban lassítsunk le kicsit, hiszen már a falu határában járunk és nem akarjuk a kapukat döngetni. Szeretném a vidékfejlesztést még egy kicsit egy szervezet, annak egy adott tevékenysége okán a figyelem középpontjába helyezni. E szervezet nem más, mint a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat( a továbbiakban MNVH ), melynek honlapja a www.mnvh.eu címen érhető el. Hogy megértsük magát a szervezetet, annak  feladatát és célját idézem a honlapról.

„Az MNVH feladata a vidékfejlesztésben érdekelt összes szereplő együttműködési hálózatba szervezése, így az érintett kormányzati, önkormányzati és civil közreműködő, gazdálkodó és társadalmi szervezetek, szakmai testületek, információs és együttműködési hálózatba szervezése, tevékenységének összehangolása. A cél: a vidék társadalmi-gazdasági fejlődése, a felzárkóztatás, valamint a támogatási források hatékony felhasználása. Nem kevésbé fontos cél továbbá a gyakorlat-orientált térségközi és nemzetközi kapcsolatok kiépítése, a magyar nemzeti érdekek és értékek európai képviselete. Az MNVH tevékenysége nyomán az Európai Vidékfejlesztési Hálózatban együttműködő 27 tagország megismerheti a magyar fejlesztési eredményeket és a hazai vidékfejlesztő közösségek is tanulhatnak külföldi mintákból. „

Forrás: http://www.mnvh.eu/szervezet-celja

A későbbiekben fogom még e sorokat idézni, amikor olyan problémakörhöz érünk, melynek kezelése a helyi lehetőségeket szem előtt tartva komoly aggodalomra adhat okot. Véleményem szerint e cél gondosan átolvasva alátámasztja az eddigi értekezéseim tartalmának helyt állóságát és segítőkezet nyújt a helyi idegenforgalmi fejlesztések értékeléséhez.

Aki megtekinti a honlapot, az rögtön látja is, hogy a szervezet a megfogalmazott feladatának tökéletesen eleget tesz, emellett a célja is jól követhető.  Elérhető minden olyan információ, mely a vidékfejlesztéssel kapcsolatban útbaigazíthatja az önkormányzatokat, civil szervezeteket, de még a magánszemélyeket is. Még a legtájékozottabb vidéki  vállalkozóknak, polgármestereknek sem árt, ha olykor felkeresik ezt az oldalt.

Magát az MNVH- t a Magyar Vidék Mozaik( a továbbiakban MVM ) lapnak köszönhetően ismertem meg, melynek III. évfolyamának 3. számában jelent meg a FONK közösségfejlesztő szociológus munkatársának Kovács Orsolyának a „Fiatalok a vidékért!” című cikke. E cikknek köszönhetően részesültem a megtisztelő felkérésben, hogy kifejtsem  a véleményem a vidék és a fiatalok témában.   Az MVM  olyan 3-4 havonta jelenik meg új számmal, melynek terjesztését a Vidékfejlesztési Minisztérium támogatja. Az említett cikket tartalmazó szám  nyomtatott formában 5000-es példányszámban jelent meg. Elektronikus változata a http://www.mnvh.eu/kiadvany/magyar-videki-mozaik linken keresztül érhető el.  A lap jelentőségét már csak abban is látom, hogy nem állapodik meg a napjainkban bevett online magazin formájánál, hanem hagyományos módon is országszerte elérhető. Így ahhoz is eljut, aki jobban kedveli a klasszikus, nyomtatott információ közlést. Napjaink sajtó termékeinek üzemeltetése nem igényel egyebet, csak egy blog felület és közérdekű adatokat, információkat összegyűjtő honlapokat, mint szabad források. Így nincs szükség egyébre, csak az amúgy is elérhető cikkeket átmásolva beilleszteni a saját felületünkre.  

Az említett cikkről ejtenék pár szót, hátha valaki kedvet kap, hogy elolvassa. A Fonk szóba került már pár értekezésem alkalmával. Pontosan azért, mert  már csak közösségépítő tevékenysége révén sem határolható el a vidékfejlesztéstől és így  a térség idegenforgalmától sem.  Kovács Orsolya cikke az általuk már harmadszor megrendezésre került „Ther Rural Citizen”, avagy a „Vidéki Állampolgár” elnevezésű ifjúság eszme csereprogram főbb eseményeinek bemutatásával tárja elénk azt a képet, hogy ténylegesen Európa szívében foglalunk helyet. A 2013. július 6. és 22. között lezajlott rendezvényre 10 európai ország, köztük az új tagállam Horvátország 18-30 éves fiataljai érkeztek és kulturális, társadalmi programokon való részvételükkel  erősítették a nemzetközi kapcsolatok baráti alakulását. 

 Forrás: Fenntartható Ormánság Nonprofit Kft. facebook oldala

A cikk folytatásában szó esik Drávaszabolcs idegenforgalmi jelentőségének növeléséről, mint esély a fiatalok elvándorlása ellen, mely véleményem szerint a vidéki települések és főként az aprófalvak társadalmára leselkedő legnagyobb veszély. Szó esik a Zöldútról, mint összeköttetés az Ormánság falvai közt és hamarosan már Magyarország és Horvátország közt is.

A közös  horvát- magyar zöldutas és egyéb idegenforgalmi projektek a jövőben még komoly hatással lehetnek a térségre, mely Drávaszabolcsot is magába foglalja. A cikk e része szóljon érvként a térségtől való elzárkózás, a társadalmi passzivitás ellen és legyen felkérés a térségi együttműködésre! Ellenkező esetben elképzelhető, hogy  a körülölelő tér virágzásában lesz egy terméketlen folt. Drávaszabolcs.

"A Dráva parton is kirándultunk"

 Forrás: Fenntartható Ormánság Nonprofit Kft. facebook oldala

Az elkövetkező értekezésemmel már eljutunk a faluba, amelynek még mindig nem a konkrét idegenforgalma a téma, hanem egy olyan sajtótermék, melyről sokan még csak nem is hallottak, de a drávaszabolcsi önkormányzat, mint a magazin alapítója jelenik meg. E termék létrejöttének okát fogom körüljárni, annak létjogosultságát és tevékenységét. Hogy miként kapcsolódik az idegenforgalomhoz? Nos egy "újság" mindenkor az információ közlésére hivatott. Jelen esetben egy a horvát- magyar kapcsolatokat erősbíteni kívánó online magazinról beszélünk. Minden település életének meghatározó tényezője a földrajzi fekvése, mely Drávaszabolcs esetében legegyszerűbben Dráva- menti fekvést takar, mely folyó egy homogén tájat szel ketté. Így történelmünk és a túl oldal történelme bizonyosan összefonódik. E gondolatot a magazin alapításában való szerepünk is igazolni látszik. 

Csak az idegenforgalmat szemlélve, annak potenciális vendégköréhez déli szomszédaink is hozzá tartoznak. Gondoljunk csupán a múltunkra! A közös múltra, mely kapcsán legalább két turisztikai terméket sikerrel értékesíthetnénk. A kínálatot nyújtó felad egy hirdetést, egy reklámot, a szolgáltatást potenciálisan igénybe vevő reagál arra. Így az információ körforgása által a kereslet és kínálat harmonizálódik. ( lesz belőle egy kis idegenforgalom )

Vajon milyen tevékenységünk mutatkozik meg a Horvát- Magyar Európai Panoráma bejegyzett online sajtótermék létezésével és működésével kapcsolatban? Támogatja e az a helyi társadalmat, a térségi és már a nemzetközi társadalmi kapcsolatok hálóba fonódását? Hogy meglássuk, vajon együtt tényleg könnyebb?

Egy képet festenék, melynek értékét mindenkinek magának kell megítélni.

6. Közösség a közös térben

Egyetlen közösség sem nélkülözheti a közösségi életet. Legyen szó akár munkáról, vagy kikapcsolódásról, a tér mely e közösséget befogadni képes sokban befolyásolja annak életét. Egy rövid példával élnék, mely megmutatja mit is értek a munka alatt, mint közösségi élet. Amikor felállítjuk az Ifjúsági parkban a falu májusfáját, az már közösségi munkának minősülő összejövetel. Nem is a munkán a hangsúly, hanem inkább azon, hogy egy közös cél érdekében összegyűlik a közösség. Persze a cél elérésében való szerepvállalás, jelen esetben fizikai munkaként jelenik meg. Hogy folytassam a gondolatmenetet fogalmazzuk meg mit is takar a közösségi tér és én azt miként vetítem le egy olyan falura, mint Drávaszabolcs. 

A közösségi teret urbánus ( városias ) jelenségként értelmezzük, mely röviden befogadó tér, közösségi munkára és együttműködésre alkalmas kulturális találkozóhely. Feladata a modern városi élet különböző szükségleteinek kielégítése, valamilyen alulról jövő kezdeményezés keretében. Főként a különböző művészetekhez köthető közösségi helyek és kiállító terek, melyek egyben szórakozó helyek is. Közös jellemzőjük a civil kezdeményezés és a közös munka. Ilyen közösségi tér a pécsi Csinos presszó is, mely  otthonául szolgál a minden második szombaton megrendezésre kerülő ASZPIK- nak. ( Alkotói Szombati Piac a Kertben ) Aki odatéved, egy olyan piacon fogja magát találni, mely vibrál a kreativitástól és az egyediségtől. Saját kézzel gyártott termékek, étel különlegességek értékesítőhelye és a modern kor hulladék újrahasznosításának színtere a pécsi Csinos.

Fotó: Kajus Arnold

De szolgáljon falu közeli példaként a kémesi malom, mint a Fonk szervezésében és lebonyolításával történő különféle mesterségek tanodája, és kulturális színtér. Mint a vidéki ( rurális ) közösségi tér jelenik meg, melynek legfőbb "feladata, hogy változatos információs és közösségi szolgáltatásokat nyújtson az alacsony lélekszámú településeken élőknek."

Üres erszénnyel állva a fejlesztésekhez tágabb értelemben közösségi térként kezelem mind azon területeket és épületeket, melyek valamely közös, kulturális- társadalmi tevékenység befogadására alkalmasak. Így kezelem a drávaszabolcsi Ifjúsági parkot, a művelődési házat, tornatermet, a faluházát, valamint a nyugdíjas klubbot, sportpályát, de még a Dráva- partot is. A fogalom helyi igényekre való átszabásával kialakul azon helyek köre, melyek a közösségi élet színterei, vagy azokká válhatnának. Egy valami hibádzik csupán! Vajon mik is a helyi igények?

A városokban létrejött közösségi terek érthetően civil, alulról jövő kezdeményezések eredményei. Több 10, vagy 100 000-es lélekszámú településnél az egyes csoportokban kialakul a saját kultúra, érdeklődés gyakorlására való igény. Hisz annyi különféle ember fordul meg csak Pécsen is és kultúrájukban annyi különbséget hordoznak, keresik a hozzájuk hasonlóakat. Ezzel ellentétben, egy kis faluban, mint Drávaszabolcson is, kultúrájában majdhogy nem egynemű népesség él. Így a saját kultúra mindenhol jelen van, tudatos gyakorlásának igénye pontosan ez okból ritkán alakul ki. Amit tapasztalni lehet, a jelenben történő elvándorlásokkal és a falvak elöregedésével, hogy a fiatal generáció a közösségük vonásait tudatosan egyre kevésbé hordozza. Míg a városokban felértékelődik a saját kultúra gyakorlása, kultúrkörök épülnek, addig a falvakban szépen lassan homályba vész az átörökített tudás és ismeretanyag jelentősége. E folyamat ellen való cselekedetként veszem számításba a rurális ( vidéki ) közösségi terek kialakítását.

Azt gondolom, hogy az alulról jövő kezdeményezésekkel a későbbiekben eleget fogok még foglalkozni, többek közt a LEADER program fejtegetésekor is, ezért most csak érinteném azt, e jelen téma okán. Amíg a városi népesség hiányát érzi a saját kultúrának, addig a falvak lakosságának a közös kultúra, az egységesítő erő, átjárja életét. Pontosan ezért érthető is, hogy nincs akkora igény annak tudatos gyakorlására. Így fokozatosan, ahogy az idősek eltávoznak a jellegzetes helyi ismeret- tudásanyag, szokás világ egyre fogyatkozik. Ezzel veszítünk az összetartozásunkból, egyre távolabb kerülünk egymástól. Azt gondolom, hogy míg egy városban alulról, egyének, kisebb csoportok szintjéről érkezik a közösségi térre irányuló kezdeményezés, addig vidéken felülről, vezetői, vagy valamilyen vezetői szerepet felvállaló szintről kell hogy érkezzen. Arról a szintről, mely közös jelenünket igazgatja, mely dönt, vagy útmutatásával irányadójává lesz jövőnknek. A képviselő testületről és a helyi, térségi szervezetek együttműködéséről beszélek, a helyi hatalom gyakorlóiról és a társadalomért tenni akaró tudás és kapcsolathálóról. Amennyiben a vidék olyan problémával küzd, mint a fiatalok nagy arányú elvándorlása, abban az esetben itt Drávaszabolcson is be kell látni, hogy a jövő ez által veszélyeztetve van. Kinek kell belátni, hogy szükség van a közösség egyben tartására?  Kik fogják a falu népességszámát megtartani, vagy gyarapítani, ha a fiatalok elmennek? Kik fogják a helyi kultúrát megőrizni, ha a helyiek elvándorlásával, elhalálozásával, csak a betelepülők állják útját a népesség fogyásának? Kik fognak a mostani középkorú lakosságról idős korára gondoskodni, ha a gyermekeik nem lesznek itt? Mit lehetne tenni, hogy a fiatalok a lehetőségeik latolgatásakor a faluban való letelepedéstől se zárkózzanak el? Mit tehet a fiatalokért a helyi hatalom?

Fotó: Kajus Arnold

Mi szolgálná jobban a közösség jövőjét, mint egy ifjúsági klub, mely már ifjú korban erősítheti az összetartozást és így a felnőtt kor fontos döntésénél a letelepedésnél is elősegítheti a faluban maradás lehetőségének felmerülését?

5. Mi tartja össze a vidéket?

Megint csak készültem központi kérdéssel.  Mit is jelenthet a kulturális örökség?

„A kulturális örökség egy nemzet múltjából megőrzött és következő generációinak átadandó szellemi hagyományok összessége. Ennek a múltból fennmaradt örökségnek számos összetevője egyedi és megismételhetetlen, ezért a kulturális kormányzat kiemelt feladata ezek megőrzése.”

Forrás: Emberi Erőforrások Minisztériumának Kultúráért Felelős Államtitkárságának oldala

Azonban, hogy magát a témát, mely a vidékfejlesztés kulturális- társadalmi funkciója pontosan értsük, előbb ismerkedjünk meg a társadalom és a kultúra fogalmának jelentésével.

Maga a társadalom fogalma az idegen szavak gyűjteményben, mint „az embereknek a termelőtevékenység folyamatában, történelmileg kialakult tartós közössége jelenik meg”. A kultúra, mint fogalom pedig tágabb értelemben egy adott térben és időben meghatározott társadalom tudás és ismeretanyagának (hétköznapi, tudományos, művészeti, stb.) összessége, mely biztosítja a csoport és egyén fennmaradásának lehetőségét.

Azaz mi is az a kulturális örökség? Az egyes társadalmak generációról- generációra szálló szellemi hagyománya,  ismeret és tudásanyaga.

Ennél a pontnál újabb fogalom megismertetését látom szükségesnek, mely nem más, mint az identitástudat, amely  önazonosság, azonosság, az összetartozás tudata az adott területen élők közt.  E fogalom, annak jelentése a kisebbségek és a kulturális sajátosságaik, örökségként való fennmaradásának egyik kulcsa. Azonban, ha az identitás kapcsán a kisebbség- többség kérdéskörétől elvonatkoztatunk, abban az esetben látni fogjuk, hogy mekkora szerepe van annak egy adott nemzeten belül is. Mekkora szerep jut az összetartozás tudatának a vidéki élet terén is.

Ahogy azt a „vidékieknek a vidékről” című értekezésem során már megemlítettem, a csak egy adott területen élőkre jellemző kulturális sajátosságok, mint pl.: a hagyományok, népességmegkötő erőként a túlélésünk segítették elő. Itt azonban kicsit bővebben is kifejteném e véleményem. Mint ahogy azt a mindennapi életből is sokan tudják a családalapítás egyik legalapvetőbb társadalmi indíttatása az „együtt könnyebben boldogulunk” felfogás. E felfogás a nagyobb társadalmi egységben is hasonlóan él. Az „együtt könnyebb” önmagában sajnos nem jelenti, hogy emberek csoportokba szerveződnek. Amíg az ember nem látja a saját érdekérvényesítésének nagyobb esélyét, addig mindig egyedül, vagy kisebb csoportban, mint a család próbál boldogulni. Azonban, ha a létfenntartásáról van szó és ugyan ez a gond nehezedik mások vállára is, akkor szívesen lesz nagyobb embercsoport tagjává.  A csoportot viszont egyben is kell tartani, ehhez nyújt segítséget pl. : a hagyományok őrzése. Azon szokások megőrzése, melyek valamikor a történelem során egy adott területen élők közt kialakultak és elterjedtek, máig fennmaradtak. Szerepük mára csökkenni látszik, így az összetartozás érzése is halványodni tűnik. 

A kultúrák, azok elemei kapcsán szintén beszélhetünk a sokféleségről. Mivel nem vagyok a téma szakértője, így csupán egy elemet és annak legszembeötlőbb eltérését említeném.  A nyelv és annak nyelvjárásai pl. : kenyér- könyér (míg előbbi a dél- dunántúli, addig utóbbi a dél- alföldi nyelvjárást példázza). Az Ormánság, mint néprajzi sajátosságai alapján lehatárolt területi egység, számunkra közeli példával szolgál a sajátos kultúra létezésére és fennmaradására. Ahol felismerték kulturális sajátosságaik elvesztésének veszélyét és napjainkban a Fenntartható Ormánság Nonprofit Kft. e sajátosságok megőrzésén is fáradozik.  Véleményem szerint elhivatottságával, az Ormánság egységének megőrzésében kiemelkedő szerep betöltésére hivatott.

A vidékfejlesztésre fókuszálva azt kell tapasztalnunk, hogy a fejlesztés kulturális- társadalmi funkciója az eddig említett gazdasági és ökológiai funkciókkal egyenértékű prioritás. A vidék  sajátos problémái a térségkategória összehangolt fejlesztését kívánják. Miért is?

A kevés munkaalkalom, a nehéz megélhetés a népesség fogyását eredményezi. A vidék néptelenedik. A természeti táj szépsége, annak megőrzése tudatos intézkedéseket kíván, mely fontos szerepet tölthet be a vidéki idegenforgalom fellendítésében. Az idegenforgalom fejlesztése a vidék, mint rekreációs tevékenységre is hivatott terület erősítését idézheti elő. Így a vidéki elsősorban kisvállalkozói, kistermelői kedv megnövekedhet, munkahelyek teremtődhetnek. A kulturális- társadalmi funkció a vidéki népesség helyben maradását segíti, a vidéki kultúrák fennmaradásának erősítésével. Lényegében az összetartozás tudatának erősítésére hivatott, mely a népességet arra sarkallja, hogy ne hagyja el az otthonát. Így mondhatni minden, mindennel összefüggésben áll. Azaz „a vidékfejlesztés legfőbb célkitűzése a népesség helyben való megkötése azáltal, hogy számára munkaalkalmat és kedvezőbb életfeltételeket teremt”. 

Hogy ne felejtsük el, kik is vagyunk, ne kelljen azon gondolkodnunk, hogy honnan is jöttünk!

Mivel a rövid terjedelmet már meghaladtam, így a  kultúra és társadalom téma tartalmából külön értekezésben foglalkozok a közösségi térrel. Azokkal a szigorúbb értelemben vett kulturális találkozóhelyekkel, melyek az adott közösséget befogadják és közös munkájának, kikapcsolódásának helyét biztosítják. Én a közösségi tér fogalmát egy kicsit sajátosan értelmezem és a kulturális találkozóhelyek helyett a helyi lakosság közös művelődésére és kikapcsolódására alkalmas helyeket is szemügyre veszem. Olyan szabadterekről és épületekről ejtek szót, melyek a helyi közösségi élet színterei, vagy jövőbeni színterei lehetnek. " Közösség a közös térben"

4. Kompromisszum a természettel

Egy számomra nagyon szimpatikus gondolattal kezdeném meg ezen értekezésem, ami nem más, mint a fenntartható vidékfejlesztés. E gondolat a mindenre kiterjedő fejlesztést takarja, ami első olvasásra úgy tűnik, hogy nehezen megvalósítható. Legfontosabb nézőpontjai a fenntartható mezőgazdaság, a fenntartható vidék és a tiszta környezet. A fenntarthatóság maga olyan folyamat, amely hosszútávon életképes, egy esélyként kell felfogni a vidékfejlesztésben, mely megfelelő gondot fordít a gazdasági, ökológiai és a kulturális vidék összehangolt fejlesztésére.  Vagyis a vidékfejlesztésben a gazdasági mellett ugyanakkora súllyal nyom a kulturális és ökofejlesztés is a latba. Indokolt hát foglalkoznunk a természeti értékekre épülő fejlesztésekkel? Nagyon is…

Az ökológiai funkció kapcsán elsőként annak legfontosabb iránymutatójával a biodiverzitással kell megismerkednünk. Ezt követően azt egy kicsit máshogy kell szemügyre vennünk, hogy megértsük, miként ágyazódik be a társadalom a természet lágy ölébe. Annak milyen szerepe van a fenntarthatóságban, amelyet már ökotudatos hasznosításként foghatunk fel.

A biodiverzitás (biológiai sokféleség) alatt a Földünk élővilágának sokszínűségét értjük: A növényeken, állatokon, gombákon át egészen a mikroorganizmusokig és azok ökoszisztémáikat nagyobb rendszerbe foglaló tájig. Emellett kiterjed a genetikai sokszínűségre is, amely megmutatja, hogy minden élőlény egyedülálló. A biológiai sokszínűség tehát nem más, mint a természet teljes gazdagsága. 

De az miként érvényesül vajon egy fejlesztésben?

Emlékezzünk kicsit vissza a történelem órákra, az ősközösségekre! Amikor az emberiség még csecsemőkorát élte és a természettel összhangban viseltette magát. Csak annyit vett el, amennyi a létfenntartásához szükséges volt. Ezt az időszakot nevezzük „ökológiai ártatlanságnak”. Itt fontosnak tartom egy kapcsolódó fogalom rövid ismertetését. 

Az ökolábnyom nem más, mint maradandó nyoma az antropogén (emberi) hatásnak a természetben.  Annak nagysága az ember kialakulásától napjainkig hatalmas mértéket öltött.  Az ember és a természet harmonikus kapcsolatának a természet kizsákmányolása felé való eltolódását írja le. Azonban azt sem szabad felednünk, hogy maga az emberi faj és annak minden egyede, ugyancsak részesei a biológiai sokféleségnek. 

Az ember, mint magasabb értelemmel bíró élőlény van jelen, amely mára belátta, hogy a természet felélése e mértékben nem haladhat tovább. Azzal nem csak az egyéb fajok sokféleségét pusztítjuk, de saját fajunkat, magunkat is. E belátás pillanatában terjedhetett el az a mondás, hogy „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan”, mely  az európai unió vidékfejlesztésre irányuló LEADER programjának is a mottójává vált. ( A LEADER- Liaison Entre Actions pour le Development de l' Economie Rurale magyar nyelvre fordított jelentése: Akciók közti kapcsolat a vidéki gazdaság fejlesztése érdekében, azaz „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan”. ) Ezt azért említettem itt meg, mert lesz egy értekezésem a LEADER- ről , ami sok mindent megvilágít majd, többek közt azt is, hogy azt itt Drávaszabolcson is mennyire félreértelmezték.

E téma kapcsán érdemes megfogalmazni mit is jelent az ökotudatosság. Számomra a világ és így az élet egy olyan szemléletét, mely felfogta, hogy a természet nem kimeríthetetlen forrás. Egy olyan felfogást, mely nem kíván tovább a természet rovására terjeszkedni. Úgy látom, hogy pontosan az élővilág alkalmazkodási képességét alapul véve ökotudatos szemlélet az is, ha azon területeket használjuk „ökológiai tudatra ébredésünket” követően is, melyeket már birtokba vettünk. Melyek változásaira az élővilág már reagált. Így nem kell sem a saját fajunk boldogulását, sem a további fajok létjogosultságát háttérbe szorítanunk. E felfogásom ösztönöz arra, hogy a későbbiekben Drávaszabolcson az idegenforgalomra irányuló fejlesztéseknél a Dráva- partot is a vizsgálataim tárgyává tegyem. 

Hogy megvilágítsam egy pillanatra a gondolat alapját, foglalkozzunk egy kicsit a természet értékelésével. A következő ábra a hazánk területét ökopotenciál, vagyis  természeti értékekei alapján  rangsorolja. 

Forrás: Alapadatok- KSH 2002.

Az ábrából kitűnik, hogy a Drávaszabolcsot is magába foglaló téregység, bár vidéki jellegű,  de természeti értékei szempontjából nem emelendő a kiemelten védett területek közé.  Ez számomra megalapozza az amúgy is már használat alá vont Dráva- partra irányuló turisztikai vizsgálatot. Milyen jellegű idegenforgalom építhető rá, mely ökotudatosan használja ki e tér legjobb adottságait? Erről azonban szintén egy későbbi értekezésem fog szólni.

Hogy a terjedelmet rövidre szabjam, lássuk, miként kell a vidékfejlesztés ökológiai funkciójához a vidéki lakosságnak állni!

E funkció elsősorban a fentebb röviden kifejtett biodiverzitás kapcsán a természeti táj, az élővilág megóvására irányul, ezért a legfontosabb, hogy óvjuk az életfeltételeket nyújtó földet, vizet és levegőt. Együtt közösségként, mint kollektív „ökotudat” és egyénenként egyaránt.  Legyen emellett hajlandóság bennünk, hogy e természeti értékeinket ne csak magunknak tartogassuk, hanem mutassuk meg másoknak is. Szerveződjünk és találjuk meg a módját, hogy a természethez minél több embert közelebb juttassunk. Hisz a védelem ez esetben nem a teljes elzárkózás a természettől való eltávolodás, hanem a tudatos természethasználat. Nem véletlen, hogy a nemzeti parkok is látogathatóak. A Vidékfejlesztési Minisztérium adatai szerint 2012- ben csúcsot döntött a hazai parkok igazgatóságai által szervezett ökoturisztikai programok látogatottsága. Csak ebben az évben 1,4 millió vendéget regisztráltak, ami az ország össznépességének nagyjából 15 %- a. Egy minket is érintő példaként itt megemlíteném a Fenntartható Ormánság Nonprofit Kft. ( a továbbiakban FONK ) Zöldút munkacsoportját. Mert mi is az a Zöldút? Nem más, mint tudatos természethasználat. Kerékpárút, mely a már meglévő utakra épít, így nem károsítja tovább a környezetünk. Azonban a Zöldút csoport munkájával is a későbbiek folyamán fogok foglalkozni.