4. Kompromisszum a természettel

Egy számomra nagyon szimpatikus gondolattal kezdeném meg ezen értekezésem, ami nem más, mint a fenntartható vidékfejlesztés. E gondolat a mindenre kiterjedő fejlesztést takarja, ami első olvasásra úgy tűnik, hogy nehezen megvalósítható. Legfontosabb nézőpontjai a fenntartható mezőgazdaság, a fenntartható vidék és a tiszta környezet. A fenntarthatóság maga olyan folyamat, amely hosszútávon életképes, egy esélyként kell felfogni a vidékfejlesztésben, mely megfelelő gondot fordít a gazdasági, ökológiai és a kulturális vidék összehangolt fejlesztésére.  Vagyis a vidékfejlesztésben a gazdasági mellett ugyanakkora súllyal nyom a kulturális és ökofejlesztés is a latba. Indokolt hát foglalkoznunk a természeti értékekre épülő fejlesztésekkel? Nagyon is…

Az ökológiai funkció kapcsán elsőként annak legfontosabb iránymutatójával a biodiverzitással kell megismerkednünk. Ezt követően azt egy kicsit máshogy kell szemügyre vennünk, hogy megértsük, miként ágyazódik be a társadalom a természet lágy ölébe. Annak milyen szerepe van a fenntarthatóságban, amelyet már ökotudatos hasznosításként foghatunk fel.

A biodiverzitás (biológiai sokféleség) alatt a Földünk élővilágának sokszínűségét értjük: A növényeken, állatokon, gombákon át egészen a mikroorganizmusokig és azok ökoszisztémáikat nagyobb rendszerbe foglaló tájig. Emellett kiterjed a genetikai sokszínűségre is, amely megmutatja, hogy minden élőlény egyedülálló. A biológiai sokszínűség tehát nem más, mint a természet teljes gazdagsága. 

De az miként érvényesül vajon egy fejlesztésben?

Emlékezzünk kicsit vissza a történelem órákra, az ősközösségekre! Amikor az emberiség még csecsemőkorát élte és a természettel összhangban viseltette magát. Csak annyit vett el, amennyi a létfenntartásához szükséges volt. Ezt az időszakot nevezzük „ökológiai ártatlanságnak”. Itt fontosnak tartom egy kapcsolódó fogalom rövid ismertetését. 

Az ökolábnyom nem más, mint maradandó nyoma az antropogén (emberi) hatásnak a természetben.  Annak nagysága az ember kialakulásától napjainkig hatalmas mértéket öltött.  Az ember és a természet harmonikus kapcsolatának a természet kizsákmányolása felé való eltolódását írja le. Azonban azt sem szabad felednünk, hogy maga az emberi faj és annak minden egyede, ugyancsak részesei a biológiai sokféleségnek. 

Az ember, mint magasabb értelemmel bíró élőlény van jelen, amely mára belátta, hogy a természet felélése e mértékben nem haladhat tovább. Azzal nem csak az egyéb fajok sokféleségét pusztítjuk, de saját fajunkat, magunkat is. E belátás pillanatában terjedhetett el az a mondás, hogy „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan”, mely  az európai unió vidékfejlesztésre irányuló LEADER programjának is a mottójává vált. ( A LEADER- Liaison Entre Actions pour le Development de l' Economie Rurale magyar nyelvre fordított jelentése: Akciók közti kapcsolat a vidéki gazdaság fejlesztése érdekében, azaz „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan”. ) Ezt azért említettem itt meg, mert lesz egy értekezésem a LEADER- ről , ami sok mindent megvilágít majd, többek közt azt is, hogy azt itt Drávaszabolcson is mennyire félreértelmezték.

E téma kapcsán érdemes megfogalmazni mit is jelent az ökotudatosság. Számomra a világ és így az élet egy olyan szemléletét, mely felfogta, hogy a természet nem kimeríthetetlen forrás. Egy olyan felfogást, mely nem kíván tovább a természet rovására terjeszkedni. Úgy látom, hogy pontosan az élővilág alkalmazkodási képességét alapul véve ökotudatos szemlélet az is, ha azon területeket használjuk „ökológiai tudatra ébredésünket” követően is, melyeket már birtokba vettünk. Melyek változásaira az élővilág már reagált. Így nem kell sem a saját fajunk boldogulását, sem a további fajok létjogosultságát háttérbe szorítanunk. E felfogásom ösztönöz arra, hogy a későbbiekben Drávaszabolcson az idegenforgalomra irányuló fejlesztéseknél a Dráva- partot is a vizsgálataim tárgyává tegyem. 

Hogy megvilágítsam egy pillanatra a gondolat alapját, foglalkozzunk egy kicsit a természet értékelésével. A következő ábra a hazánk területét ökopotenciál, vagyis  természeti értékekei alapján  rangsorolja. 

Forrás: Alapadatok- KSH 2002.

Az ábrából kitűnik, hogy a Drávaszabolcsot is magába foglaló téregység, bár vidéki jellegű,  de természeti értékei szempontjából nem emelendő a kiemelten védett területek közé.  Ez számomra megalapozza az amúgy is már használat alá vont Dráva- partra irányuló turisztikai vizsgálatot. Milyen jellegű idegenforgalom építhető rá, mely ökotudatosan használja ki e tér legjobb adottságait? Erről azonban szintén egy későbbi értekezésem fog szólni.

Hogy a terjedelmet rövidre szabjam, lássuk, miként kell a vidékfejlesztés ökológiai funkciójához a vidéki lakosságnak állni!

E funkció elsősorban a fentebb röviden kifejtett biodiverzitás kapcsán a természeti táj, az élővilág megóvására irányul, ezért a legfontosabb, hogy óvjuk az életfeltételeket nyújtó földet, vizet és levegőt. Együtt közösségként, mint kollektív „ökotudat” és egyénenként egyaránt.  Legyen emellett hajlandóság bennünk, hogy e természeti értékeinket ne csak magunknak tartogassuk, hanem mutassuk meg másoknak is. Szerveződjünk és találjuk meg a módját, hogy a természethez minél több embert közelebb juttassunk. Hisz a védelem ez esetben nem a teljes elzárkózás a természettől való eltávolodás, hanem a tudatos természethasználat. Nem véletlen, hogy a nemzeti parkok is látogathatóak. A Vidékfejlesztési Minisztérium adatai szerint 2012- ben csúcsot döntött a hazai parkok igazgatóságai által szervezett ökoturisztikai programok látogatottsága. Csak ebben az évben 1,4 millió vendéget regisztráltak, ami az ország össznépességének nagyjából 15 %- a. Egy minket is érintő példaként itt megemlíteném a Fenntartható Ormánság Nonprofit Kft. ( a továbbiakban FONK ) Zöldút munkacsoportját. Mert mi is az a Zöldút? Nem más, mint tudatos természethasználat. Kerékpárút, mely a már meglévő utakra épít, így nem károsítja tovább a környezetünk. Azonban a Zöldút csoport munkájával is a későbbiek folyamán fogok foglalkozni.