Egyetlen közösség sem nélkülözheti a közösségi életet. Legyen szó akár munkáról, vagy kikapcsolódásról, a tér mely e közösséget befogadni képes sokban befolyásolja annak életét. Egy rövid példával élnék, mely megmutatja mit is értek a munka alatt, mint közösségi élet. Amikor felállítjuk az Ifjúsági parkban a falu májusfáját, az már közösségi munkának minősülő összejövetel. Nem is a munkán a hangsúly, hanem inkább azon, hogy egy közös cél érdekében összegyűlik a közösség. Persze a cél elérésében való szerepvállalás, jelen esetben fizikai munkaként jelenik meg. Hogy folytassam a gondolatmenetet fogalmazzuk meg mit is takar a közösségi tér és én azt miként vetítem le egy olyan falura, mint Drávaszabolcs.
A közösségi teret urbánus ( városias ) jelenségként értelmezzük, mely röviden befogadó tér, közösségi munkára és együttműködésre alkalmas kulturális találkozóhely. Feladata a modern városi élet különböző szükségleteinek kielégítése, valamilyen alulról jövő kezdeményezés keretében. Főként a különböző művészetekhez köthető közösségi helyek és kiállító terek, melyek egyben szórakozó helyek is. Közös jellemzőjük a civil kezdeményezés és a közös munka. Ilyen közösségi tér a pécsi Csinos presszó is, mely otthonául szolgál a minden második szombaton megrendezésre kerülő ASZPIK- nak. ( Alkotói Szombati Piac a Kertben ) Aki odatéved, egy olyan piacon fogja magát találni, mely vibrál a kreativitástól és az egyediségtől. Saját kézzel gyártott termékek, étel különlegességek értékesítőhelye és a modern kor hulladék újrahasznosításának színtere a pécsi Csinos.
De szolgáljon falu közeli példaként a kémesi malom, mint a Fonk szervezésében és lebonyolításával történő különféle mesterségek tanodája, és kulturális színtér. Mint a vidéki ( rurális ) közösségi tér jelenik meg, melynek legfőbb "feladata, hogy változatos információs és közösségi szolgáltatásokat nyújtson az alacsony lélekszámú településeken élőknek."
Fotó: Kajus Arnold
De szolgáljon falu közeli példaként a kémesi malom, mint a Fonk szervezésében és lebonyolításával történő különféle mesterségek tanodája, és kulturális színtér. Mint a vidéki ( rurális ) közösségi tér jelenik meg, melynek legfőbb "feladata, hogy változatos információs és közösségi szolgáltatásokat nyújtson az alacsony lélekszámú településeken élőknek."
Üres erszénnyel állva a fejlesztésekhez tágabb értelemben közösségi térként kezelem mind azon területeket és épületeket, melyek valamely közös, kulturális- társadalmi tevékenység befogadására alkalmasak. Így kezelem a drávaszabolcsi Ifjúsági parkot, a művelődési házat, tornatermet, a faluházát, valamint a nyugdíjas klubbot, sportpályát, de még a Dráva- partot is. A fogalom helyi igényekre való átszabásával kialakul azon helyek köre, melyek a közösségi élet színterei, vagy azokká válhatnának. Egy valami hibádzik csupán! Vajon mik is a helyi igények?
A városokban létrejött közösségi terek érthetően civil, alulról jövő kezdeményezések eredményei. Több 10, vagy 100 000-es lélekszámú településnél az egyes csoportokban kialakul a saját kultúra, érdeklődés gyakorlására való igény. Hisz annyi különféle ember fordul meg csak Pécsen is és kultúrájukban annyi különbséget hordoznak, keresik a hozzájuk hasonlóakat. Ezzel ellentétben, egy kis faluban, mint Drávaszabolcson is, kultúrájában majdhogy nem egynemű népesség él. Így a saját kultúra mindenhol jelen van, tudatos gyakorlásának igénye pontosan ez okból ritkán alakul ki. Amit tapasztalni lehet, a jelenben történő elvándorlásokkal és a falvak elöregedésével, hogy a fiatal generáció a közösségük vonásait tudatosan egyre kevésbé hordozza. Míg a városokban felértékelődik a saját kultúra gyakorlása, kultúrkörök épülnek, addig a falvakban szépen lassan homályba vész az átörökített tudás és ismeretanyag jelentősége. E folyamat ellen való cselekedetként veszem számításba a rurális ( vidéki ) közösségi terek kialakítását.
Azt gondolom, hogy az alulról jövő kezdeményezésekkel a későbbiekben eleget fogok még foglalkozni, többek közt a LEADER program fejtegetésekor is, ezért most csak érinteném azt, e jelen téma okán. Amíg a városi népesség hiányát érzi a saját kultúrának, addig a falvak lakosságának a közös kultúra, az egységesítő erő, átjárja életét. Pontosan ezért érthető is, hogy nincs akkora igény annak tudatos gyakorlására. Így fokozatosan, ahogy az idősek eltávoznak a jellegzetes helyi ismeret- tudásanyag, szokás világ egyre fogyatkozik. Ezzel veszítünk az összetartozásunkból, egyre távolabb kerülünk egymástól. Azt gondolom, hogy míg egy városban alulról, egyének, kisebb csoportok szintjéről érkezik a közösségi térre irányuló kezdeményezés, addig vidéken felülről, vezetői, vagy valamilyen vezetői szerepet felvállaló szintről kell hogy érkezzen. Arról a szintről, mely közös jelenünket igazgatja, mely dönt, vagy útmutatásával irányadójává lesz jövőnknek. A képviselő testületről és a helyi, térségi szervezetek együttműködéséről beszélek, a helyi hatalom gyakorlóiról és a társadalomért tenni akaró tudás és kapcsolathálóról. Amennyiben a vidék olyan problémával küzd, mint a fiatalok nagy arányú elvándorlása, abban az esetben itt Drávaszabolcson is be kell látni, hogy a jövő ez által veszélyeztetve van. Kinek kell belátni, hogy szükség van a közösség egyben tartására? Kik fogják a falu népességszámát megtartani, vagy gyarapítani, ha a fiatalok elmennek? Kik fogják a helyi kultúrát megőrizni, ha a helyiek elvándorlásával, elhalálozásával, csak a betelepülők állják útját a népesség fogyásának? Kik fognak a mostani középkorú lakosságról idős korára gondoskodni, ha a gyermekeik nem lesznek itt? Mit lehetne tenni, hogy a fiatalok a lehetőségeik latolgatásakor a faluban való letelepedéstől se zárkózzanak el? Mit tehet a fiatalokért a helyi hatalom?
Mi szolgálná jobban a közösség jövőjét, mint egy ifjúsági klub, mely már ifjú korban erősítheti az összetartozást és így a felnőtt kor fontos döntésénél a letelepedésnél is elősegítheti a faluban maradás lehetőségének felmerülését?
Azt gondolom, hogy az alulról jövő kezdeményezésekkel a későbbiekben eleget fogok még foglalkozni, többek közt a LEADER program fejtegetésekor is, ezért most csak érinteném azt, e jelen téma okán. Amíg a városi népesség hiányát érzi a saját kultúrának, addig a falvak lakosságának a közös kultúra, az egységesítő erő, átjárja életét. Pontosan ezért érthető is, hogy nincs akkora igény annak tudatos gyakorlására. Így fokozatosan, ahogy az idősek eltávoznak a jellegzetes helyi ismeret- tudásanyag, szokás világ egyre fogyatkozik. Ezzel veszítünk az összetartozásunkból, egyre távolabb kerülünk egymástól. Azt gondolom, hogy míg egy városban alulról, egyének, kisebb csoportok szintjéről érkezik a közösségi térre irányuló kezdeményezés, addig vidéken felülről, vezetői, vagy valamilyen vezetői szerepet felvállaló szintről kell hogy érkezzen. Arról a szintről, mely közös jelenünket igazgatja, mely dönt, vagy útmutatásával irányadójává lesz jövőnknek. A képviselő testületről és a helyi, térségi szervezetek együttműködéséről beszélek, a helyi hatalom gyakorlóiról és a társadalomért tenni akaró tudás és kapcsolathálóról. Amennyiben a vidék olyan problémával küzd, mint a fiatalok nagy arányú elvándorlása, abban az esetben itt Drávaszabolcson is be kell látni, hogy a jövő ez által veszélyeztetve van. Kinek kell belátni, hogy szükség van a közösség egyben tartására? Kik fogják a falu népességszámát megtartani, vagy gyarapítani, ha a fiatalok elmennek? Kik fogják a helyi kultúrát megőrizni, ha a helyiek elvándorlásával, elhalálozásával, csak a betelepülők állják útját a népesség fogyásának? Kik fognak a mostani középkorú lakosságról idős korára gondoskodni, ha a gyermekeik nem lesznek itt? Mit lehetne tenni, hogy a fiatalok a lehetőségeik latolgatásakor a faluban való letelepedéstől se zárkózzanak el? Mit tehet a fiatalokért a helyi hatalom?
Fotó: Kajus Arnold
Mi szolgálná jobban a közösség jövőjét, mint egy ifjúsági klub, mely már ifjú korban erősítheti az összetartozást és így a felnőtt kor fontos döntésénél a letelepedésnél is elősegítheti a faluban maradás lehetőségének felmerülését?
