Gondolom, sokaknak van
Facebook profilja, akadnak, akik oldallal is rendelkeznek. Akik nem, azok is
értesülhetnek nap, mint nap érdekes hírekről. „ Az erdő mélyén elképesztő
dologra bukkantak” és társai mind figyelemfelkeltések. Sok esetben nem
tartalmaznak érdemi információt és akad bőven álhír is, de abban biztos lehet
mindenki, hogy vannak köztük érdemesek is. Lassan elkövetkezik a 2015-ös év és
még mindig nem olvasni, hogy egy drávaszabolcsi udvarban elképesztő dologra
bukkantak. Pedig a legendák szerint drávaszabolcsi kocsibejárók is elképesztő
dolgokat takarhatnak. 2010-ben kezdtem el foglalkozni a drávaszabolcsi
bunkerekkel, melyek témájában egészen a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatási
osztályának vezetőjéig jutottam. Ez az információ azért lényeges, mert készült
egy komplett turisztikai hasznosítási terv, amely a védelmi rendszer egészére
kiterjed, de lokálisan, az egyes körletek hasznosításával idáig senki sem
foglalkozott. Innovációs fejlesztési javaslatot dolgoztam ki, ami egyedülálló
turisztikai kínálat kialakításával Drávaszabolcsot országosan ismert
településsé tehetné. Első lépcsője volna ez a kis- falusi turizmusépítésnek és
egy eddig ismeretlen pozícióba helyezné a településünk, abba a pozícióba, ami a
múltat a jelenben manifesztálva megváltoztathatná a magyar történelem
középiskolai oktatását, a hidegháború tekintetében.
2010-ben már aktualitását nyerte a horvát- magyar Ipa támogatások felhasználása és ez okból kelt remény bennem is, hogy Drávaszabolcs megindulhat az idegenforgalom rögös útján, amiben én is segédkezhetek. A Polgármester Asszonnyal a bunker témában folytatott beszélgetésem nagy lendületet adott, de sajnos utólag értékelve nem a saját ésszerű belátása, hanem egy korábban Drávaszabolcson levezetett terepbejárás motiválta érdeklődés volt ez a részéről. A terepjárással egybekötött konferencián megjelentek a Pécsi Tudományegyetem neves professzorai, tanszékvezetői, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum osztályvezetői és neves horvát szakemberek mellett a fiatal kutatók is. Még a bolond is gondolhatja, mit is jelent ez.
Lehetőséget és nem is
akármilyen lehetőséget!
Immár ismerjük az
általam elmesélni kívánt folyamat mozgató rugóját, most érdemes magát a
történetet elmesélni!
A Polgármester
Asszonnyal lefolytatott beszélgetéseim egy találkozón való részvételemhez vezettek
a Dél- Baranya Határmenti Települések Egyesületének Munkaszervezet vezetőjénél.
Itt kezdődött maga a történet!
Nem kívánok
szakszavakkal bonyolult mondatokat formálni. Egyszerűen egy olyan turisztikai
mikró hálózat modelljét tárta elénk, melyben a környékbeli aprófalvak mind
megjelenhetnének saját apró idegenforgalmi kínálatukkal, szolgáltatásukkal. Egy
hálózatba kötve egymás értékét a sokszorosára növelnék. Az összeköttetést, mint
utólag már én is megértettem, kijelölt kerékpárút és a közutak is biztosították
volna. Ugye ismerős ez a gondolat? A már meglévőt használni és nem alakítani
tovább a környezetet. A horvátokkal közösen felhasználható forrásokat inkább a
kínálat és szolgáltatások megfelelő színvonalra emelésére szánva, egy
láthatatlan hálózatot építettek volna. Gazdasági alapokra emelve a határtérség
mind a magyar, mint a horvát kistelepüléseinek kapcsolatát. Emellett
maximálisan eleget téve a Dél- Dunántúli Operatív Programnak a hálózat a
Harkány- Siklós- Villány idegenforgalmi tengely kiegészítő szolgáltató
hálójaként a felsőbb elképzeléseket erősítette volna. Nos, ez az a fajta
gondolkodás, amivel egy polgármesternek rendelkezni kell, mert a nevezett Úr ez
idő tájt egy közeli település első embere volt.
Hogy mi történt ezt
követően?
Pontos rálátása
senkinek sincs, mert ez is egyfajta magánakció volt, mely nem élvezett túl
magas fokú nyilvánosságot. Csak a végeredményét láthatjuk, azaz túl
nyilvánosan, láthatóan nem változott a falu arculata, nem jön a turista! Az
bizonyos, hogy a siklósi vár parkolójában kialakított épület lett volna
hivatott a környék településeinek idegenforgalmi kínálatát prezentálni. A
kérdés, amely azóta is foglalkoztat, hogy ha a védelmi rendszer egésze nem
rendelkezik nagy idegenforgalmi potenciállal, de szakaszosan, körletenként
lehetőséget nyújt, mire várunk? Bizonyítottan mindenki az újat, ismeretlent
keresi. Miért is nem elégíthető ki az érdeklődés? Talán, mert dolgozni kell érte, nem is
keveset és arra várunk, hogy valaki elvégezze a munkát helyettünk!
Momentumok következnek
most, melyek a helyi vezetői trend leírására tökéletesen alkalmasak!
Miután elkészültem a
diplomamunkámmal, mely természetesen a magasabb színvonalú elképzeléseim nem
tartalmazza, kértem egy újabb hivatali találkozót a Polgármester Asszonytól.
Vittem neki egy rövid prezentációt, hogy mit lehetne létrehozni csak a
bunkereinkből. Túl sok kérdése nem volt, csupán, hogy van e költségvetési
tervem! (Két értékhatárt mondtam, az egyik egy nullával hosszabb.) Itt elgondolkodtam, mivel ha akarnék, írhatnék,
mert minden gondolat az enyém és így minden anyagi fordítást le tudnék
tételesen vetíteni. De miért a költségvetési terv? Hiszen ez egy ötlet, amit
tudtommal be fogunk építeni egy magasabb elképzelésbe, így normális körülmények
között tapasztalt szakember foglakozik tovább a gazdasági oldallal és én, mint
ötletgazda csupán segítek a helyi tervezésben és kivitelezésben. Ebből két
dolgot szűrtem le már akkor nagyon naiv fejjel. A vezetőnknek fogalma sincs
arról, hogy zajlik egy fejlesztés, és ha lenne, sem akarna vele maga
foglalkozni. A nem akarásnak pedig mindannyian tapasztalhatjuk mi az eredménye!
Természetesen a kis idegenforgalmi hálózatból nem lett semmi sem ezen a
szinten, de érdemes eljátszadozni a gondolattal, mi lett volna, ha… Vajon a
költségvetési terv birtokában egyedül is nekiláttunk volna és lett volna
turista, lennének vendégéjszakáink, esetleg maradt volna éttermünk? Nem
gondolom! Pontosan azért nem, mert ha valaki ért valamit, vagy csak érdeklődést
mutat iránta, az azt felelte volna: Hát készítsük el!
Ezt követően tettem még
egy kísérletet, két évvel később az Alpolgármester Úrnak nyújtottam át
személyesen egy prezentációs dokumentumot, amely már lépésekre szedi a
fejlesztést. Melyben a rövidtávú célkitűzés szerepel és utal már a középtávra.
Ebből következtetni lehet, hogy van hosszú távú elképzelésem is. E papírköteg
már nem csupán egy attrakció kialakítására gondol, hanem idegenforgalmi csomag
és háló kiépítésére. Melynek elengedhetetlen szükséglete az első lépés.
„Alapkő”! Ekkor értem fel a
szakdolgozatomhoz és láttam be, hogy igaza volt az opponensemnek, túl sok felesleges
munkát végeztem. Már összefüggéseiben láttam a feladatot. Természetesen félre
lett seperve az újabb benyújtott dokumentumom, pedig most már nem egy dologra,
hanem a faluban rejlő összes idegenforgalmi lehetőségre koncentrálva,
szakaszokra bontva ötleteztem.
Utolsó próbálkozásom e
témában nagyjából egy éve az Együtt Drávaszabolcsért csoport megnyitásakor
történt, amikor is indokolttá vált az újabb próbálkozás, hogy felkeltsem a
vezetőink figyelmét, de már nem a bunkerek köré alkotott elképzelés motivált.
Összefüggéseiben szemben állt a kormányzati törekvés, mely véleményem szerint
sok hasznot nem hoz nekünk és a helyi fejlesztési gondolataimat összefogó
elképzelés. Az épülő kerékpárút átalakítja a környezetet és így a lehetőségeket
is csökkenti. Valahol egy lépést kell tenni a helyi idegenforgalom felé és ezt
a lépést én már korábban kidolgoztam. Maga a terv az Önkormányzatnak és így a
falunak egy fillérjébe sem kerül. Azonban ha már el is érünk a turizmussal arra
a szintre, ahol már magasabb színvonal teremtésére van lehetőség és egy
átgondolatlan fejlesztéssel, mely meghúzott egy lemoshatatlan határt elvágtunk
egy irányt, azzal magunk szűkítettük be a saját mozgásterünket. Így lehet
elérni, hogy ne épülhessen ki széles vonzásköre a kínálatunknak. Amit a trend
erősen mutat, kevés kivétellel csak a felsőbb elképzeléseket „engedjük át”! Nem
érünk el így mást, csak „Benzinkút leszünk mi az autópályán”! A lakosságot, a
vállalkozókat gazdasági érdekkörbe kellene fűzni! El kellene kezdeni, mert az
idő halad és a források fogynak, nem lesz mindig a horvát- magyar határ
rivaldafényben.
Dr. Török István
javaslatára Nyílt levél formájában nyújtottam be ismételten az elképzeléseim és
immár véleményezésre! A jövőnk okán merészeltem tenni, mert ha a falu veszít
bármely lehetőségéből, a lakosság issza meg annak a levét! Ezt követően a FONK
lebonyolításával megtartott drávaszabolcsi Zöldút tájékoztatón elhangzottak az
Alpolgármester Úr szavai: „ A mag el van vetve!” Azt a magot bizony úgy
elvetették, hogy az ki is égett egyből.
Se válasz a levelemre,
se egy személyes beszélgetés! De még ha az utcán összefutnánk is, ha egy mód
van rá, a Polgármester Asszony kerüli a kapcsolatteremtést. Ha lehet, köszönni
se kelljen! Nem haragszom, nem akarok én a vezetés munkájában mindenhol hibát
keresni, az nem az én feladatom. Nem rendelkezem elegendő kompetenciával.
Vannak, azonban akik igen és hihetetlennek tűnik, de minden mindennel
összefüggésben áll. Ez a hozzáállás, amit a helyi idegenforgalom
ellehetetlenítésének tartok, nem hiszem, hogy csak e témában él és tevékenyen
bontogatja az alapot! Nem haragszom, elégedetlen vagyok.
2 millió- 20 millió
volt a két értékhatár, amit említettem! Érdemes elgondolkodni, mire mennyit
költünk és nem egyszeri kialakítási költségként, mert az üzemeltetésére már
megtermelné a forrásait.
Még nem ejtettünk szót
a LEADER programról, amiről legalább hallani lehetett! Legalább azzal kicsit
többet foglalkoztunk, habár annak eredményét, szintén nyomokban sem látni!
Azonban az emlékező
képességem már sajnos nem az igazi, idősödöm! Szívesen veszem, ha megcáfolnak.
Inkább legyek én most elfogult és tévedjek én, mint hogy az igazam nyerjen!
